Verbőc történelme
Verbőc Árpád-kori település, nevét az oklevelek 1251-ben, IV. Béla király idejében említették először az oklevelek Vrbovac néven.
A település egykori birtokosai a Werbőczy, Újhelyi és Zowárdfy nemzetség tagjai voltak. E faluban született a 15. század közepén Werbőczy Istvánis, a róla elnevezett Hármaskönyv szerzője is, aki művében a magyar feudális szokásjogokat rendszerezte. Műve 1517-ben latin nyelven jelent megBécsben, eddig több mint 40 kiadása látott napvilágot.
A település a 16. század közepének adatai említik Verbőc egyházát és templomát is.
Az 1577-ben Verbőc neve is szerepelt a dézsmajegyzékben.1594 évi gabona és bordézsma jegyzék adatai szerint ekkor Verbőcön 36 adófizető család élt.
Verbőc a 19. század végén-20. század elején Ugocsa vármegye Tiszáninneni járásához tartozott.
1910-es népszámlálás adatai szerint Verbőcnek 585 lakosa volt, melyből 568 magyar, 17 rutén, ebből 64 görög katolikus, 468 református, 39 izraelita volt.
